Tíz év elteltével lát ismét napvilágot magyarul Viktor Frankl visszaemlékezése, amelyben a pszichológus szemével mérte föl a koncentrációs táborokban személyesen átélt borzalmak lelki folyamatait. Ezúttal új fordításban, a könyv számára sikert hozó amerikai kiadás előszavával (a neves pszichológus, Gordon W. Allport tollából) és a szerkesztő rövid bevezetésével kerül ismét a magyar olvasók kezébe. Frankl memoárja egyszerre elképesztően mély, objektív elemzés és megrázó élménybeszámoló, mely a személyes tapasztalat intenzitásával fest drámai képet a koncentrációs táborok mindennapjairól, a foglyokról, a kápókról és az SS-katonákról. Ugyanakkor a pszichológus Frankl értékelései saját személyes fejlődésébe is bepillantást nyújtanak, a gyógyítandó betegségen áteső orvos hitelével látva el egész munkásságát. Frankl könyve elején leszögezi: élményeit korántsem pszichológusként élte át ("...nem minden büszkeség nélkül mondom, hogy én sem voltam több, mint »átlagos« fogoly - nem voltam egyéb, mint puszta szám: 119 104"), mindazonáltal - legalábbis az utólagos mérlegelés perspektívájából - sikerült élményeit az objektív, szakmai szempontoknak alávetnie. A milliók között egyként szerzett tapasztalatok, e katartikus hatású lelki, szellemi pokoljárás "analízise" hozzásegítheti a laikus olvasót ahhoz, hogy jobban megértse az élet igenlését hirdető és a logoterápia, illetve egzisztenciaanalízis néven ismert, szellemi indíttatású lélekgyógyászat jelentőségét.